Tendenciaként figyelhető meg a társadalomban az intézményesült vallásoktól való eltávolodás Ez a 20. század második felében elterjedt jelenség azonban nem feltétlenül jár együtt a hit elvesztésével. Sokan olyan új utakat, megoldásokat keresnek, amelyek a hagyománnyal, intézményi háttérrel és közösséggel rendelkező tételes vallások alternatívái lehetnek. A leglátványosabban, legkülönfélébb módon és minőségben, így mondhatni jellemzően a millenniumi generáció keres olyan új hitgyakorlatokat, amelyek különböző ősi kultuszokhoz vagy pogány rituális elemekhez köthetőek.
A pogány vallások újrafelfedezésének és felértékelődésének első nagy hulláma a romantikához köthető, amely irányzat szerte Európában a nemzeti gyökerek keresésének kora volt. Így a romantika tudatosan nyúlt vissza a pogány hagyományokhoz az összetartozás és az ősiség bizonyítékait keresve. A régi istenekhez köthető rítusok, imák és elbeszélések, valamint az egzotikum, a mágia és az okkultizmus iránt is újra megnövekedett ekkor az érdeklődés.
Újpogányságról konkrétan a 20. század második felétől beszélhetünk. A fogalom olyan csoportokat jelöl, amelyek különböző kereszténység előtti vallásokat vagy Európán kívüli népek és törzsek hiedelemrendszereit értelmezik át és élesztik újjá. Az 1960-as és 70-es években, elsősorban Amerikában és a liberális nyugati kultúrában figyelhető meg az újpogányság iránti egyre fokozódó érdeklődés. A rendszerint megrendezett druida összejövetelek, wicca fesztiválok és new age rendezvények következményeként széles körben ismertté vált és nagy népszerűségnek örvendett számos újvallásos irányzat.
Az újpogány hitrendszerek jelentős terjedését, és a bármely újvallást vallók számának ugrásszerű növekedését két kiváltó ok tette lehetővé az 1990-es években: elsőként az Internet megjelenése, amely az információ szabad áramlása révén sokkal szélesebb körben is láthatóvá tette ezeket a különböző újpogány irányzatokat, a virtuális terek létrejöttével pedig megszűntek a közösséghez tartozás földrajzi korlátai; második a Szovjetunió felbomlása és a szocialista-kommunista eszmerendszer háttérbe húzódása. A kelet-európai rendszerváltó időszakot követően a posztszocialista államokban is biztosítottá vált a szabad vallásgyakorlás, ennek következményeként pedig megugrott a választható vallások és felekezetek száma is.
