"NINCS OTTHON EGY KOHÓM, AMIBE VARANGYOKAT DOBÁLOK"
Legyen szó boszorkányságról, sámánizmusról, közösségi vagy egyéni szertartásokról,
meditálásról, hangfürdőzésről, füstölőzésről, transztáncról vagy akár tarot kártya olvasásról, a spiritualitáshoz való kapcsolódás egyre jelentősebb napjainkban. Vajon miért lettek ezek az ősi gyakorlatok újra aktuálisak? Múló divatról beszélhetünk a fiatalok körében vagy ennél azért többről van szó? Összefüggésben lehet a spiritualitás iránti érdeklődés azzal, hogy a világ megismerésének részeként tekinthetünk a (tanult) mágia különböző területeire?
Egyre nagyobb az igény a természet kiaknázatlan erőforrásainak a megismerésére és azok érdek nélküli (nem kisajátító) használatára, a gyógynövények szélesebb körű alkalmazására. Mindezek tekinthetőek a (természet)tudomány “intézményeibe”, az orvoslásba, a tételes vallásokba vetett bizalom megrendüléseként, az azoktól való eltávolodásként vagy akár egy állandósult, kollektív társadalmi krízisre való reakcióként is.
Egyre többen ismerik fel azt is, hogy a föld készletei végesek, és hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk. Napjainkban talán a millenniumi generáció szavaira irányul leginkább a figyelem: valamit tenni kell azért, hogy megőrizzük, és fenntarthatóvá tegyük ismert világunkat. Olyan közösségi és egyéni megoldások születnek, amelyek tudatosan reagálnak az individuális és univerzális krízishelyzetekre – legyen az természeti, társadalmi, vagy gazdasági. A természetközeliség és a spiritualitás összefonódott az ősi gyakorlatokban is, ezért nem meglepő, hogy az ezekből táplálkozó kortárs törekvések is hasonló jellegűek.
Megjelenésük, tevékenységük, céljuk, rendkívül sokszínű: a közösségi médiában aktív modern boszorkánysággal foglalkozó kollektíváktól kezdve, a popkultúra különböző területein át, egyre több kortárs művészeti gyakorlathoz, alkotómódszerhez köthető.
A Metanoia projekt célja, hogy feltérképezzük a millenniumi generációhoz tartozó művészek rítusokon keresztül megfogalmazott stratégiáit az aktuális krízishelyzetre, megkérdőjelezve a tudományok által kínált lehetőségek sikerességét és hatékonyságát. Amikor elkezdtünk ezen dolgozni, még nem gondoltuk, hogy az aktuális krízishelyzet egy világjárvány lesz, így ennek függvényében – ha érintőlegesen is – arra is szeretnénk kitérni, hogy ez mennyire változtatta meg, esetleg hogyan alakítja át a spirituális gyakorlatokat egyéni vagy közösségi szinteken egyaránt.
meditálásról, hangfürdőzésről, füstölőzésről, transztáncról vagy akár tarot kártya olvasásról, a spiritualitáshoz való kapcsolódás egyre jelentősebb napjainkban. Vajon miért lettek ezek az ősi gyakorlatok újra aktuálisak? Múló divatról beszélhetünk a fiatalok körében vagy ennél azért többről van szó? Összefüggésben lehet a spiritualitás iránti érdeklődés azzal, hogy a világ megismerésének részeként tekinthetünk a (tanult) mágia különböző területeire?
Egyre nagyobb az igény a természet kiaknázatlan erőforrásainak a megismerésére és azok érdek nélküli (nem kisajátító) használatára, a gyógynövények szélesebb körű alkalmazására. Mindezek tekinthetőek a (természet)tudomány “intézményeibe”, az orvoslásba, a tételes vallásokba vetett bizalom megrendüléseként, az azoktól való eltávolodásként vagy akár egy állandósult, kollektív társadalmi krízisre való reakcióként is.
Egyre többen ismerik fel azt is, hogy a föld készletei végesek, és hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk. Napjainkban talán a millenniumi generáció szavaira irányul leginkább a figyelem: valamit tenni kell azért, hogy megőrizzük, és fenntarthatóvá tegyük ismert világunkat. Olyan közösségi és egyéni megoldások születnek, amelyek tudatosan reagálnak az individuális és univerzális krízishelyzetekre – legyen az természeti, társadalmi, vagy gazdasági. A természetközeliség és a spiritualitás összefonódott az ősi gyakorlatokban is, ezért nem meglepő, hogy az ezekből táplálkozó kortárs törekvések is hasonló jellegűek.
Megjelenésük, tevékenységük, céljuk, rendkívül sokszínű: a közösségi médiában aktív modern boszorkánysággal foglalkozó kollektíváktól kezdve, a popkultúra különböző területein át, egyre több kortárs művészeti gyakorlathoz, alkotómódszerhez köthető.
A Metanoia projekt célja, hogy feltérképezzük a millenniumi generációhoz tartozó művészek rítusokon keresztül megfogalmazott stratégiáit az aktuális krízishelyzetre, megkérdőjelezve a tudományok által kínált lehetőségek sikerességét és hatékonyságát. Amikor elkezdtünk ezen dolgozni, még nem gondoltuk, hogy az aktuális krízishelyzet egy világjárvány lesz, így ennek függvényében – ha érintőlegesen is – arra is szeretnénk kitérni, hogy ez mennyire változtatta meg, esetleg hogyan alakítja át a spirituális gyakorlatokat egyéni vagy közösségi szinteken egyaránt.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóinak diplomaprojektje.
KÉSZÍTETTE: Farkas Tifani, Krnács Sára, Polgár Anett, Szőlősi Dominika, Tóth Gréta, Úri Szűcs Luca, Várhelyi Valentina
TÉMAVEZETŐ: Lázár Eszter
RÉSZTVEVŐK: A C I D W I T C H, Kocsi Olga, Lőrincz Réka, Papp Fanni, Pálóczi Andrea, Szeszák Ádám, Trapp Dominika, Turchányi Zsófia, Ulbert Ádám
GRAFIKA: Ács Kinga
KÖZREMŰKÖDÖTT: Gadó Flóra, Kis-Halas Judit, Úri Szűcs Bence, Molnár Ádám.
KÉSZÍTETTE: Farkas Tifani, Krnács Sára, Polgár Anett, Szőlősi Dominika, Tóth Gréta, Úri Szűcs Luca, Várhelyi Valentina
TÉMAVEZETŐ: Lázár Eszter
RÉSZTVEVŐK: A C I D W I T C H, Kocsi Olga, Lőrincz Réka, Papp Fanni, Pálóczi Andrea, Szeszák Ádám, Trapp Dominika, Turchányi Zsófia, Ulbert Ádám
GRAFIKA: Ács Kinga
KÖZREMŰKÖDÖTT: Gadó Flóra, Kis-Halas Judit, Úri Szűcs Bence, Molnár Ádám.
