A spiritualitás egy fejlődési folyamat, amely egy vallási meggyőződésből vagy személyes szellemi tapasztalatból fakad, emellett pedig szorosan kapcsolódik a rituálékhoz és gyakorlatokhoz. Ez nem egy teológiai dogmát jelent, hiszen nincsenek szabályai. Célja a legbelső én és a szellem fejlődése, a folyamaton keresztüli megvilágosodás. A spiritualitás nézőpontja szerint a gyakorlatok és rituálék abban segítenek, hogy megtaláljuk önmagunk igaz létét a belső energiánkhoz vagy a fényünkhöz, chi-hez, prana-hoz, végül pedig egy magasabb tudatformához kapcsolódva.
Bármilyen hitgyakorlatról legyen is szó, a rituálék feltétlen alkotórészeit képezik. Marcel Mauss francia szociológus a 20. század első felében kísérletet tett arra, hogy egyfajta keretrendszerbe foglalva meghatározza a rituálék természetét. Megfogalmazása szerint a rituálé egy hagyományos, nemzedékről nemzedékre öröklődő ismétlődő szokás vagy gyakorlat, amelyeknek továbbadható formája van, azaz általános szabályok vonatkoznak rá, és a társadalom egy bizonyos csoportja hisz benne; mindezek mellett a közvélemény szentesíti. Mauss két fő vonalat különít el: a mágikus és a vallási rítust, melyek között sokszor közös jellemzőket találunk.
Mauss szerint a mágiát cselekvők, cselekvések és képzetek alkotják. A cselekvő – akit varázslónak nevez – az, aki végrehajtja a mágikus cselekedeteket a képzeteknek, azaz a gondolatoknak és hiedelmeknek megfelelően. A mágikus rítusok nem egyeznek a társadalmi gyakorlatokkal. A mágiát végrehajtó személynek azonban nem kell feltétlenül hivatásos szinten ezzel foglalkoznia; sikerrel végezhettek rituálékat például a népi mágiát űző javasasszonyok, földesemberek. Egyes társadalomban azonban a mágia valós vagy vélt gyakorlói sajátos helyzetben voltak. Ez nem mindig helyezte a gyakorlót a társadalmon belül elfogadott pozícióba: a keresztény Európában a mágia gyakorlóit büntették; a társadalom nagy része leginkább a nőket vádolta meg tiltott mágikus gyakorlatok végzésével, amely elegendő okot biztosított a boszorkányüldözésre.
A mágikus rítusok fontos eleme a megfelelő helyszín megválasztása is. Ez alapján tehát a rituálékat a következőképpen határozhatjuk meg: meghatározott időben, meghatározott helyen, bizonyos eszközök segítségével végzett cselekvések, amelyek valamilyen gondolatisághoz, hiedelemhez köthetők. A rituálé egyfajta nyelv, amely adott gondolatot fordít le. Mivel ez egy tág fogalom, változatos eszköztárral, ezért sokszor észre sem vesszük, hogy a mindennapjaink része. Ilyen például a reggel végzett tisztálkodásunk, ami szintén egy mechanikus rituálé.
Bármilyen krízishelyzet - legyen az globális vagy egyéni - arra kényszeríthet bennünket, hogy új rutint alakítsunk ki a mindennapokban, megváltoztassuk szokásainkat és rituáléinkat. A meditáció és a jóga egy efféle elterjedt tradicionális gyakorlat, melybe beletartozik egy nagyon komoly megtisztulási folyamat, meghatározott időben és kelet felé fordulva javasolt végezni a gyakorlást. A mai társadalom tagjai azonban bizonyos elemeket elhagyva végzik a gyakorlatokat, amely ugyanúgy rituálé marad, hiszen az intenció nem változik, de a tradicionális keretektől elszakadva egyénileg változó gyakorlattá alakult.
