Szilárdi Réka valláskutató szerint az 1960-as 70-es években bekövetkezett nagy „spirituális bumm“ eredményeképpen a számtalan modern, a kor szelleméhez igazított tanítással bíró kultusz, szekta és mozgalom, valamint a vezető világvallások mellett megjelent egy olyan izgalmas tendencia, amely egyes ősi, archaikus vallási formák újjáélesztését tűzte ki céljául. Jól tudott azonban, hogy minden vallás az adott korszak kulturális körülményeihez, valamint az egyéni igényekhez igazodva adaptálódik. A 20. század második felében több olyan jelentős fejlemény is hatott a vallások alakulására, mint például a polgárjogi mozgalmak, a társadalmi sokféleséget hirdető szubkultúrák elterjedése , majd az utóbbi évtizedekben a globalizáció és az Internet térnyerése. Az utóbbiak hatására egyre inkább a közösségi hitgyakorlatok individualizációja figyelhető meg. Ugyanakkor a második világháborút követően Európa keleti felén a kommunizmus nem hagyott mozgásteret a szabad vallásgyakorlás intézményeinek és közösségeinek, ezért Magyarországon is a rendszerváltást követően érzékelhető változás, nemcsak a tételes vallásokat követők számában és összetételében, hanem az új világvallások elterjedésében is.
Kis-Halas Judit néprajzkutató szerint, a mai valláskutatásban az újpogányság olyan heterogén vallási rendszert alkot, amely azokat a szinkretikus hiedelemrendszereket és kultuszokat öleli fel, amelyek a kereszténység előtti európai illetve nem európai hitrendszerek, valamint az Európán kívüli népek, törzsi társadalmak, hiedelemrendszereinek tudatos és sajátosan értelmezett újraélesztését kísérlik meg. A sajátos értelmezések ezeknek a hit-, kultuszrendszereknek a felbomlását, hibriditását okozta. A töredezettség, a hiányzó struktúra, a megszűnő folytonosság, a posztmodern kor jellemzőiként is értelmezhető, és mivel a posztmodern ember állandó kétségekbe ütközik a környezetében, így önmagát helyezte központi szerepbe. A posztmodern kor divatos individualista szemlélete szintén kiterjedt a vallási identitásra, melyek sok esetben nem is kerülnek nyilvánosságra, és a rítusok, gyakorlatok átkerülnek a privát szférába.
Az újpogányság elterjedéséhez jelentősen hozzájárult a 60-as évek liberális gondolkodása. Nyugaton a liberális demokrácia fellángolásával a hangsúly a politikában, de éppúgy a közéletben is arra helyeződött, hogy a lehető legszabadabban, és feltétel nélkül önmaguk lehessenek az egyének. A választott egyéni identitás szabad megéléséhez mindenkinek joga van, amit tiszteletben kell, legalább is kellene tartani. Ez a közfelfogás kiterjedt a vallási identitásra is, azonban megvalósulása leginkább egy szépreményű elképzelés maradt, hiszen a vallási identitás szabad felvállalása, és a szabad vallásgyakorlat olykor még napjainkban is korlátokba ütközik.
A globalizáció, és a szabad információáramlás következtében a régi és új vallások is egyre szélesebb közeghez jutottak el, az Internet is egyfajta vallási szintérré alakult. Az utóbbi húsz évben megjelentek kizárólag online vallások, gyakorlatok és közösségek is. Emellett természetesen a kisebb-nagyobb egyházak is bekerültek a virtuális térbe, amit térítésre, népszerűsítésre és információterjesztésre egyre hatékonyabban használnak.
